2012. augusztus 7., kedd

Bella István: Mégis




Lemállik rólam a lehet. 
Szerelmeim elrongyolódnak. 
Lassan meztelenebb leszek, 
mint a hívogató holtak.

Mégis, magam el sem fedem, 
hagyom, hogy a szívemig lásson, 
aki akar, azt szégyellem 
csupán: tűröm, hogy megbocsásson.

Vesztőhelyszáj. Bakóölek. 
Minden szó egyéb és csak talmi. 
Itt már meghalni se lehet. 
Ebbe már bele se lehet halni.

Csak múlni, mállni, lassan elhullni, 
levelesen, ahogy a zápor 
laskáll, pereg, foltokban hullik 
rozsdás ég horpadt bádogáról.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése