Imre Flóra: L'adieu

letéptem ezt már tudhatod

az ösvény itt sötétbe téved

a rím tudja a mondatot

halott az ősz és várni téged

és várni itt a fák alatt

a Dunakorzó gesztenyéi

kis Lou egy levél sem marad

fekete-fehérre cseréli

az ősz az ősz a nyár hevét

kialszik minden nemsokára

a víz elfolyó messzeség

az ősz halott hó hull a fára

levert diófa bánata

az öröm ráadás a jajra

mi volt csak volt idő szaga

a szót sincs ami visszacsalja

az éj leszáll a rúd mihez

a csillagok vannak kikötve

halott az ősz a hó neszez

többé sose és mindörökre

Simon Márton: Dal helyett II

ha egyszer a konyhaasztalra dőlve 

majd mélyen és üresen végre alszom 

váratlan fáradva el ahogy legjobban szeretek 

és majd csak a tévé ami lenémítva villog 

mintha álmodna helyettem és hírek lesznek benne 

valahol megint partra vetette magát 

néhány bálna de majd nem nézi senki 

ahogy a kép előterében a magányos riporter tátog 

szürke víz mögötte tanácstalan környezetvédők 

jól látszik hogy valaki lefekszik az egyik bálna mellé 

szinte hozzábújik mint aki aludni készül 

átlagos éjszaka lesz alszom én is végre 

mert többé semmi sem jut eszembe rólad 

csak marad a megírhatatlan szándék 

hogy kéne de már nincs mit 

így marad meg végül minden amit nem tudok 

a bálnák se tudják miért csinálják csak kell 

az érzések meg egyformák mint az állatok 

ott a nagyobb vizek íze áll majd kék csomagolásban 

az asztalon könyökömnél de eszembe sem jut többé 

milyen sós is egy test látod már az is nevetség 

ha csak vers marad belőled de akkor írni sem tudok már 

fekszem csak hirtelen fáradva el mintha úszás után 

mellettem hatalmas kék sötétség 

és a parton kinn a vizek lakói mind 

tehát a mélyben immár semmi sincs