2015. január 27., kedd

Orbán Ottó: Vojtina recepcióesztétikája, részlet


az énköltészet kiment a divatból 
és a tavalyi toposzok oda kerülnek ahová valók 
a kukába a rohadó salátalevelek közé 
különben is költőnek kuss ha komoly dolgokról van szó 
az irodalom egyetemes jelenség tehát az egyetem felségterülete 
és ez nagyon is jól van így 
nincs szebb mint a bíbor alkonyatban hazafelé tartó tanszemélyzet 
a lenyugvó nap sugarában 
meg-megcsillan ércsisakjuk és kengyelvasuk 
kezükben kétélű kard az átértékelés 
senki sem műveli náluk magasabb szinten az elméletet 
márpedig az elméleten múlik minden 
elmélet nélkül a vers csak a bolygó hollandi hajója 
jól is néznénk ki trendek és tőzsdeindex nélkül 
ha nem tudnánk hogy a mai napon 
hány pontot emelkedett kosztolányi hányat esett babits 
a multikulturális játszótéren mindeközben 
a csengő hangú tanszékek kánonban énekelnek 
és kemény profi teniszt játszanak 
most én adogatok és te fogadod 
majd fordulunk 
és te adogatsz és én fogadom 
megfelelünk a korszak elvárásainak 
reflektálunk egymás textusára 
ami mindkettőnknek előnyös 
köztudott hogy 
a reflektálatlan textus nem üdvözül 
a reflektált viszont igen