† Borbély Szilárd †

Appendix

"A félelemről kéne még beszélnem. A reggelekről,

amikor izzadságban ébredtem. Emlék nélküli álmok

után. És nem akartam semmit. Eltűnni csak, csendet,

némaságot. Akkor még nem tudtam, mi ez. Aztán

néha eszembe jutott, mi volna, ha? Mi volna, ha

nem lenne többé semmi. Nem kellene mindazt,

amit most csinálok, megtenni. Azokat a dolgokat,

melyeket nem tudok megtenni. Egyszerre véget

érne. Ezt szeretném, ha véget érne. Legyen vége."

(Berlin, Hamlet)

Salvatore Quasimodo: Rövid kanyar

Veszíts el engem, Uram, hogy ne halljam,

amint az elmerült évek csendesen kifosztanak,

hadd változzék át a fájdalom nyílt mozdulattá:

rövid kanyar vár még reám,

mely előre visz élni.

Tégy olyanná, mint a szél, mely vígan szeli át a levegőt,

vagy olyanná, mint az árpaszem, vagy mint a lepra,

mely a teljes kibontakozásban nyilatkozik meg.

És legyen könnyű nekem szeretni téged

a fűben, mely belenő az ég fényeibe,

vagy a sebben, mely átlyukasztja a húst.

Megkísérlem az életet:

mindenki lehántja magáról a kérget, és habozik

a keresésben.

Újra elhagysz engem: egyedül vagyok

az árnyak közt, miket kiterít a homály -

szűk rés se nyílik, melyen át édesdeden

kibugyogjon a vér.

Jónás Tamás: A gonoszság éneke

Eljutottam az Istenig. Más, amilyennek hirdetik.

Üres az arca, nincs is épp. Sorstalan, mondhatni, némiképp.

Tévét néz, Hold a kapcsoló. Nem emberek közé való.

Csodát hagy néha dolgokon. Idegen, pedig vélt rokon.

Félmeztelen, a melle tyúk. Halott talán, a Földbe fúlt.

Taknyos az orra, válla szög. Bedeszkázzák az ördögök.

Olvasgat óriás lapot. Irigyel, mert én hallgatok.

Ereklyét őriz, skalpokat. A spájzban jövőt tartogat.

Unja magát, unalmas is. Ha nem szól, még az is hamis.

Gyanút ültet belém, kapál. Hitem forgatja, fakanál.

Erdőre jár, kiáltozik. Fáj neki, hogy nem változik.

Ásít, ha Bibliát lapoz. Mindent láttamoz, csillagoz.