Eltávolítom írógépemről a Napot.
Fölemelem papirostul a gépet,
hátradöntöm, és lecsusszantom róla.
Most ott hever a zöld abroszomon.
Aztán ülök a széken – fázékony úszó,
aki féli a hideg vizeket:
úszás borzongatában. Tényleg fürdő-
ruhában ülök. Nyár van.
Künn a kertben Maya fehér ruhája
függ a zsinegen. Maya másutt
s egy más színű ruhában függ
az adott körülményektől. Őrá várnék
most ebben a szobában, ha el nem
kezdem ezt írni, hogy ne várjak,
s ne akkor kívánjam majd, hogy ezt írnám,
amikor majd nem kell már őrá várnom.
Rögzítsem most tehát: a Múzsa – távollét.
Távolléte egy írógépkarok közé
redőzött napszalagnak. Távolléte egy
fehér ruhát kitöltő valami élőnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése