Amikor hanyatt fekve sírsz,
a könnyek a füledbe folynak,
feltépik előbb az arcodat,
rávarrod őket foltnak.
Felszakadt bőr vagy elszakadt sors,
szakadnak rád az évek,
mégis, ha nyújtózol reggelenként,
azt mondod, de jó, hogy élek.
Levitézlett szolgája
sok lelkes állatnak,
reménység alabárdjával
őrködni állatnak.
Védeni pár silány életet,
mi nem kell senkinek,
alibimunka, de célja van,
ha más nem is érti meg.
Nem iszol többet, és nem vakarod
félig már gyógyult sebed,
elszántan meredsz a sötétségbe,
s nem félsz, ha nem látsz eget.
Amikor hanyatt fekve sírsz,
karodon, lábadon
kicsapódik a desztillált,
vegytiszta fájdalom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése