Valami rászakadt, valami alatt
ott van. Érzed, sőt tudod, hogy
megint belefeledkezhetnél,
csinálhatnád, simogathatnád,
örülhetnél neki. Fölrakhatnád a
kupac tetejére, röpülhetnél vele,
s ha lezuhannál, átlyukasztaná
alattad a földet, hogy alulról is
lásd a túloldalt. Bármire
képes lehetnél, hiszen
te lennél ő, miképpen talán
most is te vagy, de csak
toporogsz körülötte, vizsgálgatod,
elképzeled, megijedsz, hátat
fordítasz neki, elmégy,
aztán meg visszasompolyogsz,
megérinted, s már-már
szabad vagy, amikor
megáll a szó a szádban,
elillan belőled a levegő,
lecsúszik róla a kezed.
Akkora lesz a csönd, hogy
érzékeiden túlról hallod
kimondhatatlan moccanását.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése