Saját kezeddel ütnélek pofon,
de az ütéshez nincs ma már jogom – –
hideg világban őrzöd önmagad:
a csönd, a billegő ezüstmadár
a jégveremben borzadozva jár,
s ha felvergődve rést lel valahol,
leheletedtől földre hull a toll – –
huzatot kap a boltos kapualj – –
zsugorodik már nyárutón a gally – –
egy éj alatt kilencet lép a hold – –
s varasodik, de nem heged a volt – –
ezért harminchat éve csak öregszel:
szomorú kezed kinyújtottad egyszer,
de nem jöttél, amikor hívtalak – –
saját kezeddel ütnélek pofon,
de a kezedhez nincs ma már jogom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése