Hajózzunk át a csatornán,
vigyük, amit lehet,
egy kosztümöt, pár konzervet,
egy Babits-kötetet,
a papírt, hogy hol a hazánk,
ki szült, hogy nevezett,
és szótár kell majd, kettő is,
nélkülük nehezebb,
és vinni minden emléket,
mit régen feledett
ez a gubancos tár, most mind
testszerte bizsereg;
mi voltam? Már senki se lát.
Azonosságom kétes.
Hajón ülök. S az odaát
elér, itt lesz, bevégez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése