Rossz cigaretta, rossz bor,
ugyanaz a nap sokszor,
más ennek mind örülne,
én is, én is, körülbe:
csak bármi ez, körülbelül
az, csak ami, nem lényegül
sehova át, maga magát
vonszolja, vonszolódom,
örüljek bármi módon.
Ők nincsenek, ők nincsenek,
vagy a világ így lett kerek?
Dobogtak, szálltak, s kiderült:
az van meg jól, ami elült,
ficamodás, egy rándulás,
valamire valami más,
a levegő tollazata
borul rájuk, haza,
a Nagyobb Semmiség Madár
szárnyat rájuk kitár,
fényképek néznek, idegen
madárarcok, velem
ők maguk, szinte egyre megy,
sérthetetlen a kegy,
amit megkapok révükön,
nem kell félni, mi jön,
csak megy, megy az idő,
se én,se ő,se ő,se ő.
Talán megnyugtató.
Az élet erre volt való.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése