Kezdjük talán a tárgyakkal. Ugyanis azok
könnyen megfigyelhetők, mert mozdulatlanok.
De elsőre ne akarjunk túlságos sokat,
vizsgáljuk meg mindössze a boldogságukat.
Ember, állat, hogyha retteg, moccan, megremeg,
akár kiált, akár nyüszít, mondja: ,,szenvedek!”
Fáj a világ, ér elpattan, hangszál megszakad,
akik élnek, azt akarják, ők is fájjanak!
De a tárgyak állnak itten, az asztalomon.
Hiába pöckölöm őket vagy vigasztalom.
Csak állnak, csak néznek, vagy még azt se: kataton,
legalábbis annak látszik ez a nyugalom.
Jobban tűrnek? Jobb a börtön? Vagy csak boldogok?
Több igaz közt igazabb, mi egyszerűbb dolog.
Melyik hát az egyszerűbb: a boldog vagy a rab?
A rab, az már szétesett, a boldog egy darab.
Vagy a rabot még a remény, elnagyolva bár,
összetoldja, s mint rongybaba, szabadságra vár?
Aki boldog, szertefoszlik, minden ő lehet?
Boldog tárgyak, élőlények így hát nincsenek?
Figyeljük a tárgyakat! Mért mozdulatlanok?
Koordinátarendszerétől függ, hogy ki mozog.
Úgy látom, hogy nem moccan, csak egy alakja van.
S ha ő mozog, én meg nem? Tán ő boldogtalan?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése