mikor a lélek méhe vagy mi
viselős lesz egy névvel
hiába próbálja eltagadni
növekszik minden éjjel
némán mint a fűszál csak
belülről tépve-rágva
azt ki akaratán kívül
hozza majd világra
mikor a tudat mélyén vagy hol
elrejtve él a forma
az árva név úgy őrzi az agy
mintha zsákmánya volna
és megy bábától vajákoshoz
remény és rettegés hajtja
nincs ki a tiltott műtétet
elvégezze rajta.
mikor abban a végső percben
a száj szülésre tátog
kipréselődik az apátlan név
az önmagadra átok
holtan lököd ki magadból
s veled marad a szégyen
amikor a lélek vagy mi
viselős lesz egy névvel
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése