Három perc szerelem. Ennyi jutott nekünk.
Combok csókjai közt (combközi csók helyett)
néhány pillanatig ránk les a szenvedély,
aztán vége a dalnak, és
állunk bűntudatos képpel a fényezett
táncparkett közepén, hátha csodát teremt,
s szárnyat bont ez a perc, míg a fejünk fölött
tangót táncol a téli ég.
Fordulj el, mire vársz? Hűtsd le a véredet,
nincs már több ürügyem, hogy megöleljelek.
Fal mellől idelát, s ránk szegezett szemét
megvillantja a rágalom.
Táncoltunk, s ez elég. Pont ez a sors kegye
(másnak ennyi se jut), hogy maga áll közénk,
s épít plexifalat végig a téren át –
egymást nézzük, amíg lehet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése