Megmondani a holnapokat,
ahogyan elárulni egy testvért,
jólesik, mint minden bűn
annak, aki már megtért,
és félelmetes, mint sok öröm,
ami még tart, de tudsz már róla,
és nem tudsz dönteni, mire figyelj,
ami van vagy a fecsegő szóra,
nyitott inged, a lenge jelen,
mint megijedt madár, verdes,
jövővel, múlttal: szárnyaival,
hogy valami nem volt, nem lesz,
lemondod végül önmagadat,
hiszen lemondtál minden másról,
beszakadt térkép a történelem,
s te lehetnél rajta bárhol.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése