másra akartál várni örökre,
mégis én lettem, aki jött;
ami késett, el is múlt szépen,
de meg is maradt menedékedül;
csak az van, ami nem lett,
lecsukott szemed mögött a máshol,
elalvó arcom mögött egy másik arc,
mely nem csak odagondolásból áll;
többé soha semmi nem gyújt
világot e más világon;
rám a holdtalan, vak véletlen,
de rád minden vigyáz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése