akkor az ember lángban áll könyékig
rettegni kezd úristen el ne múlj
s rettegni kezd hogy sért e könyörgés is
hiszen szabad vagy múlhatatlanul
akkor az ember mint újságpapír
megáll a tűzben ferdén feketén
ég az arcán az ólom mint a zsír
a napra cseppent üdvözültekén
ez a szonett is úgy fordul feléd
hogy nem egészít és nem is egészül
kerek szerelmem szép malomkerék
hol életem maroknyi lisztje készül
a rettegésem mért is értenéd
forog forog patakja hangja nélkül
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése