Egy nagyon ronda kék kabátot vettem
neked a Fény utcai piacon valami nénikétől,
később, mikor kidobtuk, egészen
megbabonázott, megborzongatott
a rondasága, de a vétel pillanatában
inkább csak elbűvölt a tény,
hogy neked, elbűvölt, hogy veszek,
elbűvölt, hogy kabátot, tán azt reméltem,
az igénytelen, alacsony nénikére
szabott karok, az idétlen vállvarrás,
az otromba gombok s a szín, melyet
ki nem állhatsz, majd foglyul ejtenek,
foglyomul, többé nem szabadulsz
ettől a kabáttól, az általam
vett ronda kéktől, és
bizonyos értelemben, így visszanézve,
nem is volt ez olyan együgyű okoskodás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése