Áthatolhatatlan köd takarta
Gyötrő és bizonytalan valód.
Istenem! - mondtam, nem készakarva,
Tévedésből használva e szót.
Mellemből, mint nagy madár ha röppen,
Kiszakadt az Istennek neve,
Sűrűn gomolyog a köd előttem,
És üreslik bennem hűlt helye.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése