itt van az ősz huss egy-kettőre
maró setét cseppel tele
mint kéményseprők zsebkendője
vonul az ég csepel fele
repül az ősznek szarva-tőgye
torkomig csügg a bőnye le
bár nátháimnak szárnya nőne
és elrepülhetnék vele
hisz életemnek semmi jója
lehull az este vasgolyója
kisül ma kémény és kalács
de énnékem nem sül ki ó jaj
csak szám előtt a néma sóhaj
s kályhám ölén a puszta rács
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése