Néha a szavaiddal,
máskor csendjeiddel
horzsolod fel a bőröm.
Mire az út végére érünk,
felismerhetetlenné tesznek
sebhelyeink. Ránk sem ismernek
majd, akik induláskor még
megigazították vállunkon
a lötyögő felnőttruháink.
Tudtad, hogy a sebek fölé nőtt
kemény hegek érzéketlenek?
Mintha páncélt növesztene ott
a múltból tanuló bőrrész.
Mivel fogom érezni majd,
ha egyszer hozzám érsz?
Közben a távolságot, mint egy
üveggolyót,
ide-oda görgeti közöttünk
a mániás depressziós
Sziszüphosz.
