Jónás Tamás: Idősíkok

Eltűnnek lassan fényüket
még meg-megtöri az indulat,
de érezhető, nem tudható,
hiába szavaljuk, megmarad,

izmos folyó és lusta tó,
más tartalom, bár egy alak.
Az izgalom megnyugtató,
ami jön, tovább halad.

Az emlékek alatt pár titok
még világít, mint a vélemény.
Újraszőni a kárpitot
lehet. Felesleges remény.

Az elillanó formalint
utáljuk rendszerint.
Jönnek, mennek dolgaink,
mi maradunk meg már megint.

Összepakolni pár ruhát
minek, ha minden útra kész.
Feledkezésbe fordul át
a túlbecsült emlékezés.

Demény Péter: Elvonó

 

Mint az alkoholisták az elvonón,
elkezdek bocsánatot kérni magamtól.
Ne haragudj, mondom, nem jól szerettem,
nem jól nőttem fel, nem jól próbálkoztam,
illetve mindig csak próbálkoztam.
Kísérleteztem veled.
Életeket éltem, de sohasem volt
bátorságom egyetlen életet élni
alfától ómegáig.
A nagy szavakat is mindig rosszkor
használtam, antikváriumban vett romantikát
gyakoroltam.
Az önostorozásba már belefáradt a kezem,
az eredménytelenségbe minden másom.
Nem tudom, hogy néznék önmagamra végül,
és azt sem, hogy megbocsátanék-e magamnak.